2022-12-08 16:15 || 1.0.0
  • Intézetünk
  • Munkatársaink
  • Tevékenységeink
  • Orvosoknak
  • Gyakori kérdések
  • Cikkek
  • Elérhetőségek
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 887-7901 | E-mail: info@ogk.hu
    Magas kontrasztú nézet

    Nyaki gerincrendellenességekhez társuló tünet - és panaszegyüttesek

    Ez a cikk több mint 2 éve frissült utoljára. Kérjük, olvasáskor vegye ezt figyelembe!

    Ha gerincproblémákról, gerincrendellenességről beszélünk, szinte automatikusan a derékfájdalom, mint domináns tünet jut eszünkbe, pedig egyre gyakoribbak a nyaki régió kóros elváltozásaihoz köthető panasz - és tünetegyüttesek.

    Valóban így van ez? - erről kérdeztük dr. Ferenc Mária főorvos asszonyt, aki nemrégiben tartott nagy érdeklődést kiváltó továbbképző előadást a Lurdy Házban, az Euro Medica szervezésében rendezett „Mozgásszervek betegségeinek konzervatív és műtéti kezelése” című szakmai továbbképző tanfolyamon, „Nyaki gerincrendellenességekhez társuló változatos tünetegyüttesről és kezelésükről” címmel.

    Irodai munka, számítógép előtt ülve görnyedt háttal.

    Ha a gerincrendellenességekkel foglalkozó hazai és nemzetközi irodalmat áttekintjük, láthatjuk, hogy a korábbi években a derékfájdalom kutatása köré összpontosult az aktivitás, aránytalanul sokkal többet foglalkoztunk vele, mint a nyaki szakasz megbetegedéseivel. A 90-es évekig a nyaki fájdalom tanulmányozása a derékfájdalom mögé szorult. Az elmúlt két évtized kutatásai a nyaki régió rendellenességeiről, már erősen felzárkóztak a derékfájdalom mögé, és a nyaki fájdalmat számos aspektusból, mint klinikai entitást emlegetik. Az átlagpopuláció 70%-a tapasztal élete során nyakfájdalmat, egy adott évben a felnőtt lakosság 40%-a, és egy adott időpontban pedig a populáció 10-20% szenved nyaki fájdalomtól. A felnőtt lakosság fele egyszer életében biztos szenved nyaki panaszoktól, s a betegek 60% - újabb és újabb epizódokat fog észlelni, esetleg krónikus is lehet a probléma. A nyakfájdalom tehát járványszerű méreteket ölt.

    Mivel magyarázható az előfordulási gyakoriság növekedése?

    Egyre többet töltünk irodai környezetben, számítógép előtt ülve, görnyedt háttal, előre helyezett fej-nyaktartással, ami a nyaki gerincünk kóros kényszertartásához, a gerinc kisízületeinek, szalagjainak és porckorongjainak túlterheléséhez, izomfeszüléséhez vezet, amely előfutára a későbbi kórfolyamatoknak, elsősorban a degeneratív (kopásos) eredetű nyaki gerincrendellenességeknek. Az emelkedő tendencia oka még, az autóvezetéssel töltött idő növekedése - és természetesen az ezzel együtt járó növekvő rizikója a koccanásos – ostorcsapásos - baleseteknek.

    Miért változatosabb tünetegyüttes, mint az ágyéki gerincproblémákat kísérő derékfájdalom esetén?

    Nyaki gerincünknek egész más az anatómiai felépítése és a funkcionális sajátossága. Sokkal több ér-ideg képlet hálózza be, bonyolult szövevényes kapcsolata van a központi idegrendszerrel, az egyensúly - szabályozó rendszerünkkel, valamint a szimpatikus idegrendszerrel is, így a különböző kórfolyamatokhoz köthető klinikai tünetegyüttes is igen változatos, sokszínű képet ad, és sokszor nehezen diagnosztizálható.

    Még a ma oly fejlett és pontos diagnosztikus eszközök, korszerű radiológiai technikák, pl. MR, CT, izotóp stb. segítségével is nehéz a biztos diagnózis felállítása?

    Természetesen nem az egyértelmű specifikus morfológiai elváltozással járó radikulopatia (felső végtagi ideggyulladás) és myelopatia (gerincvelő kompresszió) vonatkozásában nehéz a diagnózis megállapítása, hanem nyaki gerinc - elsősorban - tartási rendellenességéhez, kopásos - degeneratív kórképeihez társuló változatos panaszok tünetek esetében, mint a pszeudoangina (nem valódi angina), fülcsengés, fülzúgás, szédülés, fejfájás, amelyek ugyan nem sürgős beavatkozást jelentő állapotok, de krónikus fennállásuk a  az életminőséget rendkívül rontják, kellemetlenné tehetik, és a mindennapi életet megnehezítik.

    Valóban nagyon sok ember szenved a szédülékenységtől és a fejfájástól - sokszor nem találva okot a panaszaikra. Miért olyan problémás a diagnózis felállítása?

    Jelen esetben a nyaki gerinc eredetű szédülékenységről és fejfájásról beszélünk. A nehézség egyik oka a differenciáldiagnosztikai problémakör, ugyanis mindkét panasz, számos egyéb súlyos és kevésbé súlyos kórkép vezető szimptómája, s nagyon körültekintő multidiszciplináris kivizsgálást igényel, mielőtt kimondjuk a cervicogen eredetet. Súlyos tévedések forrása lehet, ha idő előtt címkézzük a beteget pl. a nyaki eredetű spondylotikus szédülékenységgel, miután a nyaki szédülésélmény a tudomány mai állása szerint egy „kizárásos” diagnózis. Bonyolíthatja a helyzetet több kórok együttes előfordulása is. Gyakori jelenség az is, hogy specifikus okot nem találva a páciensek évekig kallódnak, járják a diagnosztikus köröket, orvostól-orvosig. Megoldást jelenthetne, és az időfaktor is lerövidülne, ha a társszakmák együttműködése összehangoltabb lenne. Hasonló a helyzet a nyaki eredetű fejfájással is, bár ezen esetben a Nemzetközi Fejfájás Társaság által megfogalmazott diagnosztikus követelmény a cervicogen fejfájás diagnosztikus kritériumára könnyebbé teszi kórmeghatározást.

    Lehet-e eredményesen kezelni a nyaki szédülékenységet és fejfájást?

    Leszámítva az időskori szédülést - ami egy összetett, több kóroki problémakör -, ha biztos a nyaki eredet a szédülékenység hátterében, sikeresen kezelhető. A gyógyszeres-infúzió terápia, szükség esetén kisízületi blokád mellett nagyon fontos a megfelelően választott manuálterápiás beavatkozás, majd erre épülően, vagy ezzel párhuzamosan végzett tartáskorrekció és nyaki stabilizációs, valamint egyensúly tréning és az ergonómia megtanulása, a beteg oktatása. A cervicogen fejfájás is a fentiek szerint kezelendő, kiegészítve az occipitális idegblokáddal.