• Intézetünk
  • Munkatársaink
  • Tevékenységeink
  • Orvosoknak
  • Gyakori kérdések
  • Elérhetőségek
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@ogk.hu
    language enmagyar
    Sajtómegjelenések
    Sajtóközlemények
    2020-as cikkek
    2019-es cikkek
    2018-as cikkek
    2017-es cikkek
    2016-os cikkek
    2015-ös cikkek
    2014-es cikkek
    2013-as cikkek
    2021-es cikkek

    Főigazgatói interjú

    A magyar gerincsebészet nemzetközi szakmai rang

    Az Országos Gerincgyógyászati Központ jó ideje a kelet-közép-európai régió egyik referenciaintézménye. Orvosai, pszichológusai, a magasan képzett gyógytornászok és nővérek azonos szellemiségben dolgoznak két évtizede. Varga Péter Pál főorvos intézményében érdekes módon fonódik össze a szellemi befektetés és a személyes kurázsi, a magántőke és a közfinanszírozás.

    Az Országos Gerincgyógyászati Központ épülete.
    Országos Gerincgyógyászati Központ

    – Induljunk ki a jelenlegi helyzetből: mindig az a cél lebegett ön előtt, hogy magánkórháza legyen?
    – Ó, dehogy! A pálya kezdetén a tanulás, az adott szakma alapjainak, majd a speciális szakismereteknek az elsajátítása az első számú célja egy fiatal orvosnak. A Szent János Kórházban, majd a SOTE Ortopédiai Klinikáján s a továbbképzéseken a legkiválóbb hazai gerincsebészektől tanulhattam, oldalakat tölthetne meg a nevük felsorolása. Aztán a nyolcvanas évek közepétől tágult a tér: a szakma nemzetközi vezetői mellett dolgozhattam elsősorban az Egyesült Államokban, de Japánban és más országokban is.

    – Kitörő örömmel fogadtak egy ismeretlent egy szocialista országból? Ma nehéz ezt elképzelni.
    – A tudományos és persze az orvosi világban más a mérce. Már 1981-ben megírtam bemutatkozó levelemet Honoluluba Ralph Clowardnak, a kor vezető gerincsebészének, akit ma is a szakma géniuszának tartanak. A vele töltött idő meghatározó volt későbbi pályafutásom szempontjából: először könyvekkel, szakirodalommal támogatott, majd 1986-tól lehetőségem nyílt kiutazni hozzá. Két évtizedes barátságunknak – amely haláláig tartott – köszönhetően juthattam el a szakma ászaihoz szerte a világban.

    – Ha nem következett volna be a rendszerváltozás, most egy másik földrészen élne?
    – De bekövetkezett! 1991-ben határoztuk el véglegesen feleségemmel, hogy itthon a helyünk. A döntést persze segítette, hogy akkor már rendelkeztem olyan szabadalmi jövedelmekkel, amelyek biztos anyagi hátteret adtak, s nem kényszerítettek hálapénz elfogadására.

    – Híre ment annak, hogy nem őrzi féltékenyen a „tudományát”. Járta az ország kórházait, bemutató operációkat tartott. Nem félt a konkurenciától?
    – Az orvos alapvető kötelezettsége tudásának továbbadása. Ne felejtsük el, hogy új sebészeti szakág kialakulásának idejét éltük: az ortopédia és az idegsebészet ötvözésével jött létre az önálló gerincsebészeti tudomány. Nemcsak a tábor építése, hanem a rengeteg ellátatlan beteg gyógyítása is inspirálta ezeknek az éveknek a hangulatát.

    – Késhegyig menő harcoktól, lobbik összecsapásától az orvosi pálya sem mentes. Hogy sikerült ezeket kicseleznie?
    – Harcunkat megvívtuk, s ezek eredményeképpen mára a gerincgyógyászok erős szövetsége jött létre. Már a kilencvenes évek végére széles szakmai konszenzus alakult ki, ebben munkacsoportunk alapvető szerepet játszott. Legrégebbi kollégáimmal, Ferenc Mária reumatológussalTóth István idegsebésszel és Jakab Gábor ortopédsebésszel sikerült megalapítanunk önálló műhelyünket, amelyet később a hozzánk csatlakozó kiváló fiatalokkal közösen fejlesztettünk azzá, ami lett. Kétségtelen, hogy a folyamat döntő faktora széles körű nemzetközi elismertségünk volt.

    Bővebben ezen a linken olvashat!